Két volt osztálytárs összefut élete első félmaratonján (június 15) és azután jön a gondolat, hogy váltót futnak 2 hónap múlva: mi ketten Annával, 6 óra, futás egy jó ügyért, a SUHANJ! 6-on.
Ezenkívül adott egy kedd hajnali mindenre elszánt futócsoport, ahol két embernek ugyan ilyen gondolatai vannak.... 
Így Krisztinával és Katával (Fuss Hajnalka! váltó), illetve egy egyéniben itt már harmadszorra induló hajnali társunkkal, Lacival útnak indultunk, mindenki a maga tervével, céljával!

Nem tudtuk, hogy mire vállalkoztunk Annával, hisz semmi sem volt megszokott... 2 km-es körök, váltás, 6 óra, éjféli rajt, fejlámpa.... Semmi, de semmi nem ismerős. Kivéve az emberek! A futók! Mert igen, rengeteg ismerős arc jött velem szembe, különböző rendezvényekről, versenyekről, vagy csak mert futó körökben neves személyről van szó, esetleg közszereplőről.... Szóval a nyugalom elkapott. Már csak azért is, mert a mi lépcsőfetisiszta mesterünk is ott volt, mint a verseny igazgatója. Köszönjük Ulrik a nagyszerű szervezést! Nem kellett aggódni semmi miatt, mert nagyszerűen dolgozott a csapat!

És akkor elkezdődött! A kezdeti tervek hamar felborultak, nem tartottuk a váltási menetrendet, de nagyszerű csapatnak bizonyultunk Annával, mert konkrét megbeszélés nélkül úgy módosítottuk a pontokat, ahogy kellett! Nem volt ellenvetés, megbíztunk egymásban. Tudtuk, hogy feleslegesen egyikünk se módosít! Ha nem bírja kell a pihenés, ha többet bír, tényleg bírni fogja!

És a helyezésünk erre a legnagyobb bizonyíték!!! Pontos adatokat, statisztikát nem tudok még, de több órán át, néha-néha elcsúszva, de tartottuk a dobogós helyezést. Igaz a végén lecsúsztunk a 4. helyre, de tudjátok mit!!! Nem érdekel! Így van célunk jövőre! A mi futó és sportmúltunkkal egy csodát vittünk véghez. Számunkra az volt, mert ezt nem gondoltuk volna! Volt szerencsénk a nagy ellenfeleinkkel beszélni személyesen és rájöttünk, hogy méltó versenytársak voltunk. Titokban még láttam, hogy a verseny után is számon voltunk tartva: ők akik szorongattak  Ekkor büszke voltam magamra! Valakit megszorongattunk egy versenyen! Mi a FutóRózsák képesek vagyunk a versenyzésre! És a 2015-ös nagy célok már kialakulóban 

Köszönöm mindenkinek, aki sok sikert kívánt, szurkolt, gondolt ránk! Péternek, futótársunknak külön köszönet, hogy kijött hozzánk  Élmény volt, hogy a pálya széléről is nevünkön szólítottak, és szurkoltak, pacsit adnak! Ádámnak minden tisztelet, hogy bevállalta egybe a 3,5 órát!
Számomra külön élmény volt, hogy címvédő Maráz Zsuzsanna is odaszólt nekem a pályán, hogy hajrá-hajrá! És hogy egy Gepárdot is megelőztem.... igaz épp beszélgetett valakivel, mert amúgy körönként akár kétszer is beelőzött.
És köszönet az ismeretlen fiatalembernek, aki 1,5 km-en át társam volt és nem hagytuk el egymást... szótlanul, megbeszélés nélkül húztuk egymást.
És köszönet az AlagiTeam-nek! Még szorongatjuk egymást máskor is!

De a legnagyobb köszönet Annának, hogy EGYÜTT véghezvittük a célunkat! Hallani fogtok még a FutóRózsákról! 

Renáta a következő számmal és gondolattal indított el minket, hát én is ezt ajánlom!

"A messzeségbe juthatsz, egy mérföldet futhatsz... Egyenesen a pokolig sétálhatsz mosollyal az arcodon. Egy hős lehetsz...(...)
Soha nem tudhatod meg mennyit érsz, ha meg sem próbálod!"
Tedd meg! Fuss!

Futás második szakasz:

2014. augusztus 10. délután (és egy nagyobb alvás után)

Mi FutóRózsák 310 m-rel a 3. helyezettől és 1,135 km-rel a 2-tól - akiket mikor beazonosítottam, hogy kik ők, akkor még azt gondoltam esélytelen, hogy tempót tartsunk velük, hisz' láttam már futni az egyik tagod, tudom milyen jó -, szóval ilyen elszökött élbolyban végeztünk első közös váltónkon 

A kedvenc versennyel kapcsolatos momentumom akkor is az marad, mikor pár perccel a kürt előtt még egy utolsót váltottunk remélve hogy az én sprintem frissebb lesz - ha lehet egy 6 órás versenyen egyáltalán beszélni frissességről a maradék 5 percben 
Megindultam, akkorra már rutinosan menet közben felcsatolva a rajtszámot, Anna ordít utánam, hogy kiket kell szemmel tartani, én sprintelek, a versenyzők balra kapják a fejüket, a szurkolók közül meg csak annyit hallok: b...meg ez hogy beindult  Na igen 500 m-ig még mondhatni tudtam teperni, de a maradékra már elfogytam....

De a bátyám azt mondta, hogy ácsol nekünk egy dobogót, amelyre a 4. helyezett is felfér.

Nyújtás:

Ez a Suhanj!6 számomra egy kiemelt esemény volt az évben. Kimozdultam a megszokott környezetemből és olyan emberekkel töltöttem a napot, akikkel később más versenyen is csapatot alkottunk (Piros85 - talán Laci pont ekkor említette nekünk, hogy váltóban ajánlja ezt a terepversenyt).
Ez az a futás, ami mindenképpen bekerül, a minden évben ott leszek versenyek közé. Olyan mint egy nagy házibuli, hiszen az 2 km-es körön állandóan ugyan azzal az arcokkal futsz össze és 6 óra alatt óhatatlanul beszédbe is elegyedsz másokkal akár a pályán vagy, akár a szélén várakozol. Utána jön a reggeli és hirtelen kiürül a tér - mindenki haza (kivéve mi, mert még átugrottunk lazulni a közeli strandra is). De ott marad az emlék, hogy igen: ez egy jó éjszaka volt és várod a következő S!6-ot.

A FutóRózsák bevetés előtt.
(Fotó: Ádám Kriszti)