Bemelegítés:

Emlékszem mikor felkaptam a vizet a 10 év - 10 km esős időszaka kapcsán tett megjegyzésen. A lényege az volt, hogy mindenki vergődik a pólóért meg az éremért, de egy kis eső miatt ezek a "futók" vinnyognak és csak az igazi futók képesek ezt az időjárást mellőzni. No de ki az igazi futó? Lássuk...

Futás:

2014. május 16.

Egy múltkori futóesemény egy picit lekicsinylő hozzászólását megpillantva elkezdtem gondolkozni, hogy ki számít futónak. Én annak számítok-e? Tempó, táv, gyakoriság? Baj, ha versenynek nevezünk egy hétvégi megmérettetést?
Emellett nemrégiben itt a csoportban feltűnt egy blogbejegyzés, ami arról szól, hogy "Miről lehet felismerni egy futót?" - no ott magamra ismertem 

Azonban a mai nap teljesen meggyőzött arról, hogy igen: én annak számítok. Hisz már az életem része.
Szinte nincs olyan nap, mikor ne kérdezne meg valaki: Ma mész futni? / Tegnap futottál? / Hétvégén mennyit futottál? / Mennyi idő alatt futod le a szigetkört? / Most lesz verseny? - ezeket hallva, mindig egy lelkes mosoly ugrik fel az arcomra.
Ha feszült vagyok, csak eszembe jut, hogy nyugi... hazamész, ruhacsere és mész futni. Ha még csak egy fél órára is, de mész. Az mindig segít!
Ekkor csak én vagyok, a lábam, a gondolataim. A rosszakat kifutom, a jókat meg begyűjtöm.
Vagy ha épp a városban járok és üresjáratban vagyok, a fejem akkor is az októberi nagy célon jár  Milyen lesz? Mi lesz azután? És az idő most még egyszer sem jut eszembe. Csak a cél!
Szóval amondó vagyok, hogy minden olyan ember, akinek van egy célja és azt a futással éri el, közben szereti és élvezi is ezt, az futó! Legyen az profi, lelkes amatőr, vagy csak hobby-kocogó  Minden futás egy verseny. Verseny magaddal. Jobb időért, hosszabb távért, szebb technikáért. Vagy csak azért, hogy megcsináld. Mindenki nyakában már ott lóg egy képzeletbeli érem, mikor elindul.

És az a mai munkahelyi párbeszéd, ami alapján rájöttem, hogy már menthetetlen futó vagyok, a következő:
- Egyik munkatársam: Na süt a nap közben meg zuhog!
- Én: ajjjj neeee... kiakartam menni (én ekkor csak a Herbaházra gondoltam, ahova ebédszünetben át akartam ugrani).
- Másik munkatársam: Nyugi Irma! Estig eláll és mehetsz ki futni.
- Én: ööö ki beszélt itt futásról? Csak a boltba akartam kimenni 
(szóval már a közvetlen környezetem is tudja, hogy én gondolatban állandóan futok, így joggal feltételezhették, hogy erre gondolok most is 
Ezután megbeszéltük, hogy nekem ez az, amiről szeretek beszélni - végre már valami téma, amiben őszintén lelkes vagyok 

Igaz szerintem sok ismerősöm lelőne, hogy ez már megint csak a futás körül pörög. Már megint egy futós poszt. Már megint egy futós like. Már megint, már megint, már megint........ Nem elég, hogy sokat beszél, de még ez is  
De nem érdekel, hisz mindenkinek van egy kattanása. Valaki vállalja, valaki nem. Valakinek megszokott, valakinek nem.
Tudom, hogy nem vagyok egy nagy guru a témában és nem is akarok most azonnal az lenni. De nekem sokat adott az elmúlt időszakban a futás és csak egy a célom: a folyamatos fejlődés és az, hogy mindig lássák rajtam a lelkesedést.
Ez az én versenyem!

Nyújtás:

Na igen! Bosszantóan sokat pörögtem a futás kapcsán. Kb. nyár vége felé közeledve értem el azt az állapotot, hogy csillapodott a futással kapcsolatos hozzáállásom és újra normálisan viselkedtem - igaz mit nevezünk normálisnak? De most őszintén! Az elején néha csak így vagy képes meggyőzni önmagad arról, hogy igenis jó dolog és csináld! Ha előtte nem sportoltál, nem volt az életed egy pici része se a mozgás és nekem nem volt az akkor saját magad kell győzködni arról, hogy "mennyire jó". Akkor is ha szenvedsz és nyűglődsz indulás előtt, ezek ellenére is el kell hitetned magaddal, hogy igenis van értelme és haszna, csak az később fog megmutatkozni. Idő és türelem kérdése az egész, de addig is kell egy nagyobb lendület, hogy kitartson egy-egy apróbb buktató alatt is. Az ilyen túlontúl nagy érzelmeket látva mit gondolhat a többi ember, főként azok az ismerőseid, akik előtte is ismertek?

"Ennek     meg     mi     a     baja    ???"

Válaszom: semmi! Csak lelkes futó.
És a lelkes futó mindennek örül. Ha lefut 4 km-t vagy rajthoz áll egy 10 km-es versenyen vagy ezen a versenyen kap pólót és érmet, mert így tárgyi emlékei is lesznek erről az időről és majd ott csücsül 8 hónap múlva a 10 km-es érmei előtt, de már két maratonnal a háta mögött.

Én ennek a kontójára írom az akkori hevességemet.

(Forrás: Te Tested - Te döntésed)