Bemelegítés:

Sugalltam, hogy júliusban elkapott a hév és a triatlon fele akartam későbbiekben indulni. Igazából csak nem hittem magamról el, hogy képes vagyok csak futni és futni. De a maraton után rájöttem, hogy igenis akarom ezt...

Futás:

2014. október 16.

Cetlik, listák, feljegyzések.... ez vagyok én :) Nézelődök a szobámban és odaállok a falamhoz. Képek, ragacsok, álmok... és ott van egy cetli, amit megpillantok és újból mosoly kúszik fel az arcomra.

Igen! Ezt már kipipálhatom! Megcsináltam! Már nem is emlékszem rá, mikor tettem ki a papírkát - még a dátum is az eredeti menetrend szerinti és nem a tényleges október 11.

Napok teltek el azóta. Nem érzem, hogy változott volna bármi is, de mégis valami más! Visszatért belém a motiváció, a tervezgetés, hogy mit kellene csinálni. Mi a következő lépés (először is a hétvége után regenerálódni, mert mára a bal Achilles inam csodálatos mód újra elkezdett fájni, de azért szeretnék már reggel futni egyet, ha ma este már nem értem időben haza, megfeleő energiával).

Mellette egy másik cetli és ha nem is látszik annyira jól a képen, de egyszer összegyűrve a kukában landolt. De 1-2 nap múlva makacsul kikotortam és visszakerült. Azóta tudom bárki nem lehet az, hisz vannak bizonyos határok, korlátok. Azóta le is tettem róla, mert nem érdekelt. Azért nem, mert nem éreztem azt, hogy igazán akarnám a dolgot. Órákig futni és futni... De szombaton rájöttem, hogy igenis akarok órákig futni és futni! Mással, másokkal, örömmel, élményekkel. A gondolataimmal - mert sokan el se tudják képzelni azt, hogy én bármikor abba tudnám hagyni a gondolkodást vagy a beszédet. Nézelődni, bámészkodni, futva bejárni a környéket. Csak úgy!

Majd elővettem a mappát. A listáimmal. A Meg kell valósítanom még ebben az életben listámmal - amolyan bakancslista...

... hogy odaírhassam a dátumot.

Hű akarok ehhez maradni és kívánom, hogy mások is így valósítsák meg a terveiket! Azokat a terveket, melyeket igazán akarnak!

Time don't change,With a heart arcane.Everyday was born the same.

Despite what I do,Every ending begins,The start of something new.

Nyújtás:

Most is azt gondolom, hogy nem változott semmi. Néha félek is, hogy elbízom magam, és úgy leszek vele: ha egyszer sikerült, akkor máskor is fog! Általában, úgy gondolja az ember, hogy ez egy jó hozzáállás, de mivel csak most ismerkedem ezzel a távval, okozhat még bőven meglepetést. Ezért nem szeretnék így hozzáállni. Mindig tisztelni kell a távot és én úgy tisztelem meg, hogy újra és újra meg fogom hódítani.