A nyakamon az év első versenye és egyben egy célverseny is. Idén a versenynaptárat összeállítva más szempontok kerültek előtérbe. Míg tavaly nagyon sok versenyen indultam, de szinte nem is edzettem, addig idén fordul a kocka: sok edzés, kevés verseny. Készítettem kisebb statisztikát is intő példaképp, hogy hogyan nem szabad hozzáállni:

Ezen nagyon jól látszik, hogy nem voltak alapozó km-ek, de annál többet futottam versenyeken. Mivel kezdő futó voltam, ez elég nagy hiba volt.
2014-ben a maratonra készülve más volt a helyzet. Inkább az edzéseken volt a hangsúly, még ha akkor ez elég kevés km-t is jelentett a mostaniakhoz képest.

Összehasonlításképp -  a felkészülés alapján példás 2014-es és a gyenge 2015-ös év:

Magyarázkodni nem akarok, meg nem is kell, de ennek köze volt a hallgatásomhoz. Mivel nem edzettem, a versenyek csak futások voltak, nem célok, amire becsületesen felkészültem volna. Mivel a motiváció is hiányzott, így a lelkesedés sem hallatszott volna ki a soraim közül. Így nem tartottam fontosnak a beszámolókat. Persze próbálkoztam, amiből ez lett:

Sajnos egy-két verseny pedig megérdemelte volna a posztot, hisz voltam egy nagyszerű Łemkowyna Ultra Trailen Lengyelországban, mely a leghosszabb terepfutásom volt eddig (47 km). Kb. 3 havonta futottam egy maratont. De volt egy sikertelen, de annál tanulságosabb Piros 85 teljesítménytúra próbálkozásom is. Szóval téma volt bőven. De ez most így alakult.
Év végén szerettem volna egy vendég posztot a 2015-ös év összefoglalójaként, hogy hogyan kell jól csinálni egy felkészülést és ellentétbe helyezni, az én hogyan nem jó csinálni bejegyzésemmel - de ez sem valósult meg.
És ahogy látjátok az évindító bejegyzés is sokat váratott magára.

Az őszi WizzAir FM edzés nélküli PB után (1:50:58) megjött a kedvem, és neki is lendültem volna az edzéseknek (már edzővel!), mikor a sok esztelen terepfutás miatt előjött egy IT-szalag problémám, így a munkának nem nagyon tudtunk nekikezdeni. Pihengetés, nyújtás, majd nekifutás a már benevezett Adria Maratonnak - vagy félmaratonnak, mert a rajtig nem tudtam melyik lesz kivitelezve. Az időnek köszönhetően kellemes szokásos 4:30 körüli maratont lett a végeredmény és megcsináltam fájdalom nélkül, így belefoghattunk a decemberi alapozásnak. Az eredmény nem is váratott magára: az első hétvégén PB-t futottam Gútán (4:13:18). Ez a 2. helyre elég is volt. Szóval kellő magabiztossággal fogtam neki a januárnak.

Minden hétfőn kaptam a heti edzésrendet, és lelkiismeretesen futottam is (na jó egy kimaradt, köszönhetően a Magyar Postának, de ez túl érzékenyen érint, nem is részletezném). Gyűltek a kilométerek és hopp: 300 km-rel zártam. Hát kicsit ijesztő is volt, de ahogy az edzőm mondta: ez kell a 6 óráshoz. És igen, itt térnék rá az említett célversenyre. Erre készülök, március első hétvégéjén megrendezett OptiVita kupa 1. állomására, amit már tavaly szerettem volna, de nem nagyon foglalkoztam vele. Most belevágok, igaz tudom addig bármi lehet, számítanak a körülmények, de én reménykedem a sikeres futásban. Célom, hogy becsületesen, az addigi edzettségemhez mérten végigfussam. Mivel jelentkeztem az Ultra Premier különdíjra mindenképp össze akarok futni 50 km-t ami jelenleg nem látszik lehetetlennek. Legbelül azért reménykedek picivel többre, de ha "csak" 50 km meglesz én már attól is nagyon boldog leszek.

Szóval előre! 

Remélem a blogoláshoz is visszatérek, de jelenleg többször futok, mint gép előtt ülök. Na majd lesz valahogy.
Mindenképpen meg akarok írni egy Margitszigettel kapcsolatos bejegyzést, mivel most állandóan ott futok és hát egy-két dolog böki a csőröm. Azért egy 2015-ös összefoglalót legalább képekben sem ártana összedobni, jó lenne feleleveníteni azért az évet ilyen formában. De ezek csak tervek, a következő napok eldöntik, hogy mi lesz belőle :)

Most indulok futni, az eső úgyse fog elállni :D