Bemelegítés:

Igen a nyár... Jó alapot adott az ősznek (kb az akkori bemelegítéseim is ilyen hosszúak voltak :/ ) 

Futás:

2014. augusztus 2.

Vége a júliusnak és végre nekifuthatunk az augusztusnak. Szóval egy kis összegzés nem árt...
A kitűzött cél és a végül a teljesített kilométereket tekintve borzalmasan zártam  – igaz többet futottam még így is mint júniusban és sikeresen emeltem a távot, de valami miatt kegyetlenül éreztem magam. Elfogyott a kraft. Valljuk be kicsit a júniust túlpörgettem, így a júliusi lécet túlságosan megemeltem, így nem csoda, ha elfogyott az erő és lelkesedés 
De szerencsére a futótársaknak és barátoknak köszönhetően, akik június végétől velem tartanak és hétről hétre nő a számuk, sikerült átvészelni ezt az időszakot és rengeteg új élménnyel, közösségi futással és egy-két fontos impulzussal gyarapodtam – és rengeteg lépcsővel, ami kárpótolta az elhagyott kilométereket, mert egy 9-10 km-es lépcsőzéssel tarkított táv többet dobott az állóképességemen, mint egy 15-18 km-es síkfutás (vagy legalábbis én úgy érzem, úgy látom magamon).

Ennek méltó lezárása volt július 31 – az én első Vár RUNk a Vár! futásom. A csapat egy részét a FUSS Hajnalka! futások alkalmával már volt szerencsém megismerni (mindkettő RUNgary szervezés), így nagy kedvvel futottam neki az egésznek – igaz csoda, hogy odaértem, mert egy hősszerelmes részeg kerékpáros elütött udvarlás közben. Nagyon megszerettem őket – mármint a hajnali futókat.  A keddi napindító futások alkalmával különlegesebbnél különlegesebb emberekkel futhattam együtt. Rengeteg információt gyűjtöttem be, mint futásilag, mint emberileg.

A hónap nagy impulzusa számomra a nagyatádi események követése volt, ahonnan még ajándékot is kaptam. Újból elkapott, azaz érzés, amit akkor érzek, amikor elképzelem, hogy befutok a maratoni táv végén. Igaz ezt az érzést ténylegesen még nem tudhatom magamévá, de 10 hét is igen. Anno elkezdtem futni, hogy lefogyjak, de egy távolabbi cél kellett. Ez volt a maraton. De kell egy még hosszabb út, úgy érzem és most végre a két út közül választottam. Remélem jól!

Nagy reményekkel megyek az augusztusnak, hisz itt lesz a Suhanj!6 és az IronGirl is. No meg hogy legyen egy kis móka a Brutálfutás.

Élményekben gazdag futást kívánok Nektek erre a hónapra is! 

Nyújtás:

A nyarammal tényleg meg voltam elégedve, magamhoz képest - a júliussal főként, hisz ekkor futottam a legtöbbet egy hónap alatt (157,6 km). A tempóm is nagyon jó volt és erősnek is éreztem magam. Szóval igen: ezt nevezik csúcsformának (sajnos azóta ez fakult, de hát legalább van hova visszafejlődnöm, illetve van valami léc, amit túl lehet szárnyalni az idén). Ezalatt nagyon sok embert megismertem, akiknek nagyszerű közös futásokat, versenyeket, programokat köszönhetek.
Ezután még az augusztus is elég jól sikerült, de az említett fáradság tovább tetőzött és szeptemberre elment a kedvem is a maratontól és úgy éreztem, hogy fizikailag is lerobbantam - szerencsére a maratonra kipihentem ezeket. 
Ezenkívül emlékszem, hogy nagyon sokat gondolkoztam ekkoriban, hogy a triatlon vagy a táv nyújtása érdekel jobban. Akkor a triatlon nyert, de jelenleg megint a km-ek emelése izgat jobban - illetve a terep.
Egyébként a  Suhanj!6, az IronGirl és a Brutálfutás is nagyon jól sikerült, de erről majd inkább később.

Nyáron tényleg lépcső bolond lettem. Ulrik az elején mindig elküldött plusz körökre (később már mondani se kellett, mentem én előre magamtól), és a csütörtöki futások alkalmával is hamar tudtam csatlakozni a gyorsabb csapathoz. A kedd hajnali futásokon is akadt partner a plusz kilométerekre Laci személyében.
Mindkét közösségi futás jó hangulatban telt. Igaz a kedd hajnal jobban a szívemhez nőt. Ennek ellenére már rég voltam. Oka szimplán annyi, hogy a hideg miatt nem nagyon akarok megállni, hanem csak menni-menni és minél hamarabb hazajutni. Így marad az egyedüli futás vagy esetleg kettesben, míg újra megérkezik a kellemes idő, amikor is együtt várhatjuk újból a felkelő nap sugarait.